Már egy ideje szó volt arról hogy a lovakat átköltöztetjük egy másik helyre. Tegnap véglegesen is megtudtuk hogy Alacskán lesz az új hely. Ma délelőtt 10 körül már kint voltunk az istállóban, és pakolásztunk, csutakoltunk, készültünk a nem túl hosszú, de izgalmas útra, ugyanis fogalmunk sem volt arról hogy pontosan milyen lesz a hely ahova megyünk. Végül mindenki felnyergelt, és vártuk hogy Sanyibácsi mikor szól hogy induljunk. Abban az utolsó pár percben búcsút vettünk az istállótól, és felelevenítettük magunkban az itt töltött hónapok emlékezetes pilanatait. Kicsit szomorúak voltunk, hiszen mégiscsak búcsúzkodásról volt szó, de szerintem mindannyian inkább kíváncsiak voltunk az új helyre, és arra hogy vajon mit hoz az az elkövetkezendő idő, amit majd ott töltünk. A mi lovaskörünknél egy biztos: unatkozni nem fogunk.:) Aztán eljött az idő, elindultunk, és véglegesen otthagytuk az istállót. A kiscsikót, Zsozét Fecske mellé kellett kötnünk vezetőszárral, ugyanis vissza akart menni az istállóba. De hamar belejött a dologba, és vidáman jött az anyucija mellett. Büszkék lehetünk rá, a Kápolnáról Alacskára tartó utat gond nélkül megtette.
Az új hely egy szép farm Alacsak szélén. Először csak a dombra egészen felfutó hófehér karámkerítéseket láttuk meg, de utána teljes egészében elénk tárultak az istállók és egyéb épületek is. A lovakat lenyergelés után két karámba engedtük, külön a két pónit, és külön a három kancát a csikóval. A pónik egyből hozzáláttak a legeléshez, és egy kis ismerkedés és körbe-körbe járkálás után a "nagylovak" is :) Rebiékkel elindultunk körbejárni a farmot. Először egy tavat fedeztünk fel, amibe majdnem bele is ugrottunk mert elég meleg idő volt, de végül aztán mégis úgy döntöttünk hogy szárazak maradunk, így csak a kis stégen álldogáltunk. Utána bejártuk a boxos istállót, és találtunk egy icipici és nagyon cukii borjút. Felmentünk a karámokhoz is, és megnéztük a marhákat is (mintha nemláttunk volna még tehenet xD) de nem nagyon érdekelte őket hogy mi éppen őket nézzük, tehát tovább álltunk. Különös érzés volt így először járni azon a farmon ahova biztosak vagyunk benne hogy még nagyon sokat fogunk jönni.
Miután bejártunk és megbeszéltünk az új dolgokkal kapcsolatban mindent, haza indultunk. Biztos vagyok benne hogy hazaérkezés után minden lovasnak ez volt az első gondolata: "Mikor látjuk újra a pacikat, és mikor megyünk vissza megint?" :)